"Kőből épült templomot már egy 1246-os oklevél is említ Sajónémetiben. Ennek építése valószínűleg a Miskóc nemzetség nevéhez fűződik, akik birtokot is szereztek a településen. A legrégebbi plébániai dokumentáció szerint 1333-ban kőtemploma volt a településnek, önálló plébániával. 1616-ban súlyos tűzvész pusztította el a falut. A templomról szóló következő adat a 18. század első éveiből való, melyet Genthon István művészettörténész munkájában így olvashatunk: "Templomrom, támpilléres, torony nélkül, homlokzatán copf-oromfal, egyenes záródású szentély."
A templomot 1729-ben újjáépítették barokk stílusban, a homlokzat előtti fatoronnyal. 1861. április 17-én ismét tűzvész pusztított a faluban. A templomot 1867-ben építették újjá. Elődeihez híven Szent Péter és Szent Pál apostolok nevére van felszentelve. Tornyát 1912-ben újították fel, s alakították jelenlegi formájára. Utolsó belső renoválása 1965-ben volt, de az eredeti festést nem másították meg. Három részre van tagolva a belső boltozata, melyre bibliai jeleneteket festettek. Az első boltíven az utolsó vacsora képe, középen Urunk mennybemenetele, a szentély mennyezetén pedig Mária megkoronázása látható. Főoltára fából készült, oltárképe háromszárnyú-oltárképre emlékeztet, melynek közepén Szent Péter és Szent Pál apostolokat ábrázoló oltárképet festett "Sajósy 1867" aláírással, Sajósy Alajos festőművész. Balra Jézus Szentséges Szíve, jobbra Szűz Mária Szentséges szíve látható fából faragott szobrokon. A hajóban bal oldalon az 1902-ben készült Lourdes-i oltár helyezkedik el, jobb oldalon pedig az 1800-as évek végéről való Fájdalmas oltár található. Megtalálható a templomban Szent István, Szent Rita, Szent Antal és Kis Szent Teréz szobra is. Az előcsarnok jobb oldalán különálló helységben található a Betlehem. Élőképként elevenedik meg Jézus születésének éjszakája 26 db 10–15 cm nagyságú bábusoron keresztül. Orgonája az 1700-as évekből való, igazi műkincs.
Tornyában 3 harang található, amiket 1923-ban öntöttek Sopronban. Az elődeit a harangoknak az első világháború idején, 1914-ben vitték el. A falu a háborúban elesett katonáknak emlékművet emelt 1937-ben. Alkotója:Kallós Ede szobrászművész. Később erre kerültek rá a második világháború elesett katonái, s polgári áldozatainak nevei, s az 1956-os forradalom áldozatainak nevei is. Sajónémeti 1991 óta önálló község."
Ez a szöveg a magyar Wikipédia Sajónémeti című szócikkéből származik (a változat dátuma: 2013. január 19.). A CC-BY-SA-3.0 licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.
