2013. december 16., hétfő

Havazás Kairóban

112 év után ismét havazott Kairóban

Az elmúlt napokban komoly hidegfront és havazás érte el a Közel-Keletet. A legeket összefoglalva azt mondhatjuk, hogy több mint száz év után ismét havazott Kairóban, az izraeli Jeruzsálemben tegnap reggelre már 37 cm hó hullott, ennyi havat pedig ötven éve nem láttak errefelé.
Az egyiptomi fővárosban 112 év után ismét havazott. Ez azt jelenti, hogy a város lakói közül sokan most láthattak havat életükben először. Annyi hó esett, hogy megmaradt és összefüggő réteget alkotott a helyi gyerekek nagy örömére.
Izraelben már szerda óta havazik. Jeruzsálemben péntek reggelre 37 cm vastagra hízott a hóréteg vastagsága. Ennyi hó 1953 óta nem hullott errefelé. Hosszú évek tapasztalatai alapján átlagban 5-7 évente havazik Jeruzsálemben, de ennek ellentmond, hogy az idei már a harmadik tél, amikor egymás után havazott.













Forrás: http://www.fenyorveny.hu/2013/12/112-ev-utan-ismet-havazott-kairoban.html

2013. december 12., csütörtök

December 13.

Luca széke

December 13. – Luca napja – a karácsonyi ünnepkör egyik legérdekesebb napja. Magyar nyelvterületen „gonoszjáró nap”-nak is tartják, ezen a napon különösen a boszorkányok rontása ellen kell védekezni. Számos népszokás alakult ki, melyek közül a Luca szék készítése az egyik.
A Luca szék hagyományos alakja, az ősrégi idők óta varázserejűnek hitt pentagramma vagy pentalfa (németül trudenfuss vagy alpfuss), magyarul boszorkányszög: egy szabályos ötszög köré irt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag.
A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. December 26-án az éjféli misére a „mesterek”, (rendszerint fiatal emberek), a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva, megláthatták a boszorkányt. A boszorkányok ilyenkor szarvakat hordtak és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. A Luca székén állva éjfélkor viszont felismerték őket. Ezután a fiatalembereknek el kellett menekülniük, nehogy a boszorkák széjjeltépjék őket. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük és így nem tudták elkapni a fiatalokat. A Luca székét aztán otthon tűzre vetették, a tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett és ha csend volt karácsony hajnalán, még hallhatták a boszorkányok a fadarabok jajgatását is, mert ez a tűz a boszorkák végét jelentette. Ezután a kulcslyukba fokhagymát kellett dugni, a kést a bal ajtófélfába vágnia, a söprűt pedig keresztbe állítania, hogy minden rontástól védve legyen.
A Luca ostor ennek a népszokásnak egy változata, amit úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen kellett minden nap egyet csavarni, majd karácsony éjjelén pattogtatni vele. Az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok.
Bocz János dombóvári fafaragó tanító, népi iparművész kutatásai és az ő elődeinek elbeszélése nyomán a Luca szék elkészítéséhez a következő anyagokat kell felhasználni. 13 darabból kellett állnia és 13 napig készítették.
Az ülőlaphoz tölgyet használnak, mely 31 cm átmérőjű és 8 cm vastagságú.
A lábak többféle fából készülnek, csertölgy, akác és kőris. A lábak összekötő rudai bükk, fekete dió és szelíd dióból vannak.
A csapok:
• 2 db fenyő, vörös- és lucfenyő,
• 2 db hárs, aprólevelű, nagylevelű,
• 1 db cseresznye,
• 1 db gyertyán,
A Luca széke készítését december 13-án kezdik el és kilencféle fát használnak: kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát. Szögek helyett kizárólag fából faragott ékek tartják össze. 13 napig készül úgy, hogy minden nap csupán egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni, innen ered az a népi mondás is, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke”.
 

2013. december 5., csütörtök

ISON

Porfelhővé vált az ISON üstökös

WASHINGTON. Kutatók szerint nem maradt remény az ISON túlélésére, az üstökös porrá lett, utolsó jelei is elhalványulnak. "Az ISON már nem több egy porfelhőnél" - írta az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA által támogatott SpaceWeather.com portálon Tony Phillips csillagász, aki szerint tapasztalt fotósoknak talán sikerülhet még lencsevégre kapniuk az üstökös halványuló szellemét a pirkadat előtti égbolton december első napjaiban, de puszta szemmel erre már nem lesz esély. Tudósok szerint az ISON csütörtökön, a Napkoronán áthaladva töredezett darabokra. Kozmikus vándorútjának legközelebbi pontján 1,2 millió kilométerre járt a Nap felszínétől, vagyis csillagászati mértékkel mérve gyakorlatilag súrolta. A találkozás azonban végzetesnek bizonyult az égitestnek, amely Phillips szerint csak "korábbi önmaga maradványaként" bukkant elő a csillag mögül.
Csillagászok még napokig kapaszkodtak a halvány reménybe, hogy magja esetleg túlélte a kalandot és felragyog, de hétfőre már úgy tűnt, a találkozás végzetes volt az ISON-ra nézve.
"Az üstökös egyedülálló örökséget hagy maga után az asztronómusoknak" - vélekedett Karl Battams asztrofizikus, aki rámutatott: az ISON sorsa világszerte nagy érdeklődést váltott ki.
Az égitestet két amatőr orosz csillagász fedezte fel tavaly. Az üstökösök azon családja, amelyből az ISON is származik, a Nap-Föld távolság sok ezerszeresére, félúton a következő csillag irányában fekvő Oort-felhőből való. Számítógépes modellek azt mutatják, hogy az ISON 5,5 millió éve indult kozmikus vándorútjára a Naprendszer pereméről annak központja felé.
Forrás: hirek.sk
 

2013. november 25., hétfő

Woolpit zöld gyermekei

Egy kolostor 13. századi feljegyzései beszámolnak két különös zöld bőrű gyerek rejtélyes felbukkanásáról, ami egy kicsiny, suffolki faluban, Wooplpitben történt. A gyerekek eredete számos vitát váltott ki. Vajon kik voltak ők, és honnan érkeztek?
 
Az angliai Woolpitben fellelt gyerekek története egyike a világ legrejtélyesebb eseteinek, melyre máig nem találtak magyarázatot a történészek. Bár ma sokan a folklór és az ősi pogány hagyományok folyományának tartják a különös históriát, a helybéliek és a krónikások hiszik, hogy mindez valóban megtörtént.

Ralph of Coggeshall krónikairó, egy különös történetről számol be, mely a szomszédos Suffolk grófságbeli, most Woolpitnak nevezett faluban játszódott le:
Nemrégiben Saint Mary’s of the Wolfpitsnél, egy bányagödör közelében egy fiúra és egy leányra bukkantak, akiknek zöld volt a bőrük.
Minthogy a gyerekek nem értették, amit a helyiek mondtak, a falusiak a helybeli urasághoz, Richard De Calne-hoz kísérték őket. A két gyerek eleinte csak keservesen sírt, és semmit sem volt hajlandó enni, amikor azonban meglátták a frissen leszedett babot, jelbeszéddel a falubeliek értésére adták, hogy szívesen ennének belőle. Hosszú időn át egyebet sem ettek. A kisfiú nemsokára meghalt, de a leányka szépen fejlődött, és lassacskán elvesztette zöld színét. Bár sokáig élt Sir Richard udvartartásában, az uraság és családja szerint viselkedését tekintve mindvégig zabolátlan és meglehetősen furcsa maradt.
A leányka később, miután elsajátította a helyiek nyelvét, elmondta, hogy az övéi olyan országban élnek, ahol sohasem süt a nap, és ahol mindenki zöld színű. Ő és kisöccse a birkákat legeltették, de az állatok nyomában egyszer csak egy nagy barlanghoz érkeztek, ahonnan harangzúgás hallatszott. A hang nyomába eredtek, és végül napsütötte helyre kerültek, ahol a nagy fényességtől megtántorodtak, és mindaddig a földön feküdtek, amíg a falusiak rájuk nem találtak.
Ralph krónikaíró társa, William of Newburgh  szerint a két gyermek aratás idején került elő, István király uralkodása alatt, vagyis 1135 és 1154 között. Mindketten megtanultak angolul, és a leány később feleségül ment egy Lynnből származó férfihoz. Azt mondta, hazáját Szent Márton földjének hívják, lakói pedig keresztények. A nap náluk nem kel fel, de a messzeségben egy fényben úszó ország látható, melyet széles folyó választ el az övéktől.
Woolpit
Mivel magyarázzák az esetet?
Ralph mint megtörtént esetet adja elő a két gyermek történetét. Néprajzi elemzők szerint a történet mögött a hagyományosan zöld színű öltözéket viselő tündérekkel kapcsolatos régi hiedelmek húzódhatnak meg, ami mögött pedig a pogány túlvilág sejlik fel, ahová egy nagy barlangon át lehet lejutni, és ahonnan elbűvölő zene szűrődik ki. Később sokan tartották úgy, hogy a gyermekek – ha valóban léteznek – a túlvilágról érkeztek, esetleg egy másik dimenzióból, mely hasonló a miénkhez, csupán apró különbségek fedezhetők fel.
Az egyik legvalószínűsíthetőbb magyarázat azonban mindezek ellenére is az lehet, miszerint a gyerekek szülei meghaltak, miután az árvák hosszú időn keresztül kóboroltak magatehetetlenül a környék erdőiben és alagútjaiban.
Az angliai Woolpit a zöld gyermekeknek köszönhetően ma is legendás látványosság, melyet előszeretettel keresnek fel a misztikus történetek szerelmesei.
/Ufók,szellemek/

http://rejtelyekszigete.com/rejtelyek/woolpit-zold-gyermekei/?utm_source=rss&utm_medium=rss&utm_campaign=woolpit-zold-gyermekei 

2013. november 24., vasárnap

Tücskök kórusa

A tücskök kórusa

Jim Wilson zeneszerző felvette a tücskök ciripelését, majd a hanganyagot lelassította, amit hallotta az teljesen megdöbbentette.A tücskök úgy énekeltek, akárcsak egy tökéletes harmóniában éneklő kórus. Annak ellenére, hogy úgy hallatszik, mintha emberek énekelnének, minden amit hallasz az a tücskök éneke.
A felvétel két egymásra tett hangsávból áll: az első a tücskök természetes énekét adja át, míg a második a lassított verzió.
Hallgassátok meg a tücskök énekét, és mondjátok el a véleményeteket:
http://indavideo.hu/video/A_tucskok_korusa

2013. november 19., kedd

ISON

Közeledik a Naphoz az ISON

Az ISON-üstökös egyre közelebb ér a Naphoz, jövőjét illetően még mindig sok a nyitott kérdés.
Az ISON-üstökös november 28-án kerül napközelbe, jelenleg már kevesebb mint fél Csillagászati Egységre (1 Csillagázati Egység nagyjából 150 millió kilométernek felel meg) van a Naptól. Sebessége körülbelül 59 km/s. Az elmúlt napokban megsokszorozódott a fényessége és a kiáramló anyag mennyisége is, ugyanis nagy kitörésen esett át.
Fenn jobbra: Denis Buczynski november 17-ei felvétele, melyet Nick James dolgozott fel, láthatóvá téve a kóma szerkezetét. A Nap felőli oldalon egy fényes jet is feltűnik, itt anyagkidobódás történik.

Naponta 3,3 fokot tesz meg, így láthatósága gyorsan romlik a keleti, hajnali égbolton, naponta összességében 2 fokkal kerül látszólagosan alacsonyabb pozícióba, pénteken már a Libra csillagképben lesz megfigyelhető. Azonban hazánk tipikus novemberi időjárása miatt nagyon nehéz lencsevégre kapni az üstököst. A szabad szemmel való megfigyelését a holdfény is nagy mértékben rontja.
Azonban néhány remek felvétel Magyarországon is készült: Többek között Landy-Gyebnár Mónika felvételén is jól látszik az üstökös klasszikus alakja, de számos más csodás fotó érkezett még a csillagaszat.hu oldalra.
Hogy a jövőben mi lesz vele? Még mindig nem tudják pontosan a csillagászok, de a korábban széthullott üstökösöket figyelembe véve az ISON jutott eddig legközelebb a központi csillagunkhoz. Becslések szerint fényessége jelenleg nagyjából 5 magnitúdó körüli lehet, azonban ezt még nem sikerült pontosan megállapítani az égen ezekben a napokban magasan tartózkodó Hold miatt.
Forrás: csillagaszat.hu

2013. november 11., hétfő

Mihály arkangyal ikonja könnyezik

Mihály arkangyal ikonja könnyezni kezdett Rhodoszban (2013.nov.11.)

A görögországi Rhodoszban 2013 október 26-án szombaton reggel csoda történt. Szent Mihály arkangyal egy nagy méretű ikonja bőségesen könnyezni kezdett.
Egy vonalban vannak azok a Mihály templomok amelyek közül most az egyik ikonja könnyezni kezdett.
A könnyező ikon templomában maradt kisebbik Szent Mihály ikon is könnyezni kezdett (2013.nov.11.), A Yalissos központi templomában nyilvánosan kihelyezett nagy ikon is tovább könnyezett. A  képet felújító restaurátorok (állami intézmény!) a csodát felülvizsgáló, e célra összehívott egyházi szakértő bizottság rendelkezésére bocsájtotta a restaurálási dokumentumokat, a felhasznált anyagok listáját és teljes szakmai segítséget nyújt. Véleményük szerint a könnyezés semmilyen összefüggésben sincs ismert tényezőkkel.
A Mihály Arkangyal ikon eredetije a Rhodosz melletti Symi szigetén levő Panormoszi kolostorban áll. Nagy kultusza van. Lábbal az emberformájú Sátánon áll, jobbjában szablya, baljában egy halotti gyolcsba múmiaszerűen bepólyált- kötözött  (halott, de mégis élő) ember, akit megment ... Egyik hetvenes években tett  híres csodája az volt, hogy egy tenger felett repülő, lezuhanás előtt levő motorhibás gép kétségbeesett pilótája mellett megjelent és emberfeletti gyorsasággal és ügyességgel megszerelte a motort. Csak utána vette észre a pilóta, hogy furcsa  módon szárnyai vannak. Mikor az utastérbe hírül adta, előjött egy idős asszony és azt mondta, hogy ő Symi szigetéről való, és személyesen Panormoszi Mihály Arkangyalt hívta segítségül. A pilóta a sikeres leszállás után elzarándokolt a kolostorhoz  amelyikről soha nem hallott közelebbit, és amikor megpillantotta az ikont felismerte a fiatalembert... azonnal elájult. Mellékelve az eredeti, melyet a hálás imameghallgatásokért a hívek ezüstbe öltöztettek... 
 
Forrás: http://www.fenyorveny.hu/2013/11/mihaly-arkangyal-ikonja-konnyezni.html

2013. november 9., szombat

Haiyan tájfun

Ilyen vihart még nem láttak

380 kilométer per órás széllel tombol az eddigi legerősebb tájfun, a Haiyan. A feljegyzések óta nem volt ilyen.
Egy hete még gyenge trópusi ciklonként kezdte megfigyelni a japán meteorológiai szolgálat azt a tájfunt, mely mára a valaha mért legerősebb, szárazföldre lecsapó szuperviharrá fejlődött.
A Haiyan péntek reggel elérte a Fülöp-szigetek partjait, a magjában helyenként 313 km/órás alapszél mellett 380 kilométer/órás széllökéseket is mértek. Ez a szélerősség majdnem eléri a tornádók osztályozására szolgáló Fujita-skála 5-ik fokozatát.
A trópusi ciklon (melynek neve mandarin nyelven viharmadarat jelent) túllépte az ilyen viharok erősségét mérni képes Dvorak-skála maximumát is, ilyenre a feljegyzések óta nem volt példa.
Becslések szerint 25 millió embert érint a tájfun útja, ebből 2,5 millió a Fülöp-szigetek második legnagyobb városában, Cebuban él, itt akár a vihar szeme is átvonulhat. (Ez rendkívül látványos jelenség: ilyenkor egyik pillanatról másikra leáll a szél, kisüt a Nap és láthatóvá válik a felhőfal. A jó idő nem tart sokáig, fél órán belül a másik irányból kezd el tombolni a szél.)
A munkahelyek és az iskolák bezártak, a közlekedés leállt, egyre gyakoribbak az áramszünetek, a kórházak és a hadsereg készenlétben állnak.
A tájfun nyugat felé mozog, vasárnap eléri Vietnámot, majd várhatóan Thaiföld felett fog elgyengülni.

Forrás: http://www.idokep.hu/hirek/szupertajfun-a-fulop-szigeteken

2013. november 6., szerda

Napkitörések

Egyre erősebb napkitörések

Kép: NOAA SPWC
Éledezik a Nap, az elmúlt másfél év legerősebb kitörése volt kedd este.
X3.3-as erősségű kitörés történt kedd este 23 óra 12 perckor. Utoljára 2012. márciusában fordult elő ennél hevesebb esemény.
Az elmúlt hónapokban a 11 éves periódusú, idén esedékes napfoltmaximum ellenére viszonylag nyugodt idő volt csillagunkon, októberben azonban több, X-es erősséget elérő kitörést is megfigyeltek. Ezek egyelőre nem okoztak problémát a Földön, ugyanakkor egy esetleges X10-es erősségű kitörésnél már a mindennapi életünkbe is beleszólhat a napkitörések után pár nappal a Földet elérő elektromosan töltött részecskék "szele".
 
 
 
 

2013. október 25., péntek

Napkitörések

2 hatalmas napkitörés volt (2013.okt.25.)

Egy X2,1-es napkitörés volt nemsokkal ezelőtt, valamint magyar idő szerint 10 óra egy perckor  egy X1,7-es erősségű kitörés. Ilyen utoljára májusban fordult elő. Arról még nincs információ, hogy koronakilövellés is volt-e, az viszont biztos, hogy a kitörés rádiózavart is okozott.
A Nap az elmúlt napokban igen aktív, mostanában több, X-es erősséget (10−4-nél nagyobb watt per négyzetméteres) megközelítő kitörés történt. Az X1,7-es tehát 10−4*1,7-es erősségű. Tegnap éjjel az AR1877 jelű napfolt egy M9-es erősségű kitörést produkált, mely egy gyengébb koronakilövellést is okozott, egyenesen a Föld felé tartva. Az M erősség 10−5 és 10−4 közötti kitörések jelölésére szolgál. A skála az X-es jelölésig lineáris (1-től 9-ig), X2 viszont már kétszer olyan erős, mint X1, és négyszer olyan erős, mint egy M5-ös. Az eddigi legnagyobb észlelt kitörés X28-as erősségű volt.
Az október 20 és 22. között történt kitörések a napokban érik el a Földet, gyengébb geomágneses vihart okozhatnak. A geomágneses vihar általános, amikor a Föld felé irányuló koronakilövellés történik. Gyengébb viharban az elektromos töltések miatt átmenetileg akadozhat a rádiós kommunikáció, gyengébb lehet a GPS-jel, erősebb viharnál akár elektromos kisülés miatt kár is keletkezhet a műholdakban, illetve akár alacsonyabb szélességeken is előfordulhat sarki fény.
 

2013. október 24., csütörtök

ISON üstökös

Különleges felvétel az ISON üstökösről

A NASA Deep Impact műholdja lenyűgöző képeket készített az ISON üstökösről. A felvételek január 17-én és 18-án készültek tőlünk 793 millió kilométeres távolságban. Az évszázad üstökösének kikiáltott objektumot 2013 végén szabad szemmel is láthatjuk.
"A jelenlegi számítások szerint a folyamatosan fényesedő üstökös idén november elejétől lesz szabad szemmel is látható a hajnali égen. Eleinte még csak fényszennyezéstől mentes, hegyvidéki égről látszik szabad szemmel, de gyorsan fog fényesedni. Egy héttel a november 28-i napközelség előtt már mindenkinek érdemes lesz az ég alatt töltenie a derült hajnalokat, az üstökös feje ekkor már a legfényesebb csillagok fényével fog vetekedni, csóvája pedig több csillagképen is átívelhet. A napközelség idején majd nagyon kell vigyázni, hogy az üstökös nappali megfigyelésénél a Napot kitakarjuk, kizárjuk a látómezőnkből. Az igazi látványosságot az immáron távolodó üstököstől várjuk decemberben, hiszen a kométa a hónap végéig még közeledik bolygónkhoz (legkisebb távolsága mintegy 65 millió km lesz), csóvájára pedig pontosan oldalról fogunk rálátni, amely az intenzív anyagkibocsátásnak köszönhetően akár a fél égbolton is átívelhet." 
Forrás: hírek.csillagászat.hu
 

2013. október 23., szerda

A Nap kiszámíthatatlanul viselkedik


Az elkövetkezendő napokban erőteljes napkitörések várhatóak a Napban, amik a Földön mágneses viharokat okozhatnak. Az orosz tudósok adatai alapján, a napkitörések veszélye hétfőig áll fenn.
A Napban, a tudósok szavai szerint, két aktív zóna közeledik egymáshoz, ami folt csoportokban képviselteti magát. Egyelőre veszélytelennek lehet nevezni ezeket, de ha egybefolynak, akkor a forró gáz alvadéka leszakad a Napról, és hatalmas sebességgel belerepül a környező térbe. Ha a Földre repülnek – az embereket elborítja az úgynevezett „mágneses felhő”, ami meghibásodást válthat ki a műszerek működésében.
Ennek a következményei pedig megjósolhatatlanok. A repülők elveszíthetik a kapcsolatot a diszpécserekkel és a rádió-jeladókkal, a napenergia részecskéi pedig képesek letéríteni az útról még a rakétákat is. Már történt ehhez hasonló. Nem zárhatjuk ki a baleseteket a földi infrastruktúrában sem: az elektromos áram bármely vezetékét, többek között az olajvezetékeket, a gázvezetékeket, a vasútvonalakat tűzvész vagy csak egyszerűen technikai hiba fenyegetheti.
Ahhoz, hogy készen álljunk a fényforrásunk okozta meglepetésekre, Oroszországban és az USA-ban létrehoztak speciális hivatalokat, amik a kozmikus tér időjárását figyelik meg. Ezek a hivatalok ellenőrzik a naptevékenység szintjét, és figyelmeztetik a különböző szerveket. Ám a Nap viselkedését elég nehéz megjósolni Alexander Szolovjev fizikus véleménye szerint:
Nehéz megjósolni a napkitöréseket, főleg azokat, amik erőteljesek, mivel ez nagyon ritka esemény. Képtelenek vagyunk az atmoszféránkban a hurrikánokat megjósolni, előre tudni, hogy egy bizonyos helyen hurrikán lesz abban az órában vagy azon a napon.
Egyelőre a tudósok csak néhány órára tudnak előrejelzést adni. Ez elegendő ahhoz, hogy korrigálják a rakéták és a repülők menetrendjét. Ami a Nemzetközi Űrállomás legénységét illeti, számára a veszélyes időszakokban kategorikusan megtiltják az űrsétákat. Fontos, hogy minél több embert értesítsünk a közelgő mágneses viharról. Azoknak az egészségi állapota, akik szív- és érrendszeri betegségtől szenvednek, gyorsan romolhat.

oroszország hangja

2013. október 9., szerda

Román földrengések

A világon egyedülálló jelenség a galaci földrengés-sorozat

Külföldi szakemberek segítségét kérik a román geológusok a sorozatos galaci földmozgások rejtélyének megfejtéséhez. A térségben, Izvoarele község környékén kedden délelőtt újabb három földrengést észleltek.
Tudor Prisecaru, az oktatási minisztérium kutatásért felelős államtitkára szerint a helyszínen méréseket végző kutatók azt mondják, a világon egyedi jelenséggel állnak szemben, ezért olyan országok geológusainak a segítségét kérik, ahol már találkoztak a galacihoz hasonló földrengés-sorozattal. Az államtitkár leszögezte: az elmúlt napok mérései és kutatásai azt mutatják, a földmozgások nem állnak kapcsolatban a közelben működtetett kőolajkutakkal.
A Romania TV közzétett egy videófelvételt, amelyen jól lehet hallani a föld ropogását közvetlenül rengés előtt. Szeptember 23-ától mintegy 200 kisebb-nagyobb földrengés rázta meg a Galac megyei települést és környéket a lakosság rémületére. A helyiek a kőolajkitermeléssel és a térségben szeptember közepén keletkezett árvízzel hozták összefüggésbe a szokatlanul gyakori földtani eseményeket.

Forrás: http://www.fenyorveny.hu/2013/10/a-vilagon-egyedulallo-jelenseg-galaci.html

2013. október 4., péntek

Piramisok a Pilisben

Természeti szépségei mellett e főváros melletti hegységet számos érdekes történet vagy épp misztikusabb felvetés teszi vonzóvá. A régmúltból áthagyományozódva hazánk egyik legmágikusabb, legtitokzatosabb táját tiszteljük ma is a Pilisben. A Dalai Láma néhány évvel ezelőtti látogatása óta tudjuk,van itt valami egészen rendkívüli, ami nem csupán kis hazánknak jelent sokat, hanem az egész Földnek: rendkívül erős energiamezők elhelyezkedése jellemzi.
A furcsa, kozmikus hely a magyar nép történelmében is jelentős szerepet töltött be, egyes nézetek szerint az Árpád-kori Ős-Buda is ezen a területen helyezkedett el, és az egyetlen magyar - 1250-es - alapítású szerzetesrend tagjai is itt emeltek kolostort maguknak. Ezért újabbnál újabb romokat, maradványokat fedeznek fel, a legújabb feltételezések szerint pedig a hegyek három piramist rejtenek.
A 90-es évek közepén megjelent Robert Bauvall: Orion rejtély című könyve. Az íróról annyit kell tudni, hogy annak a Graham Hancocknak a csapatába tartozik, aki a világon az egyik legnagyobb név az emberiség őstörténet-kutatásában. (Jel és pecsét, Istenek kézjegyei) 
Bauvall arra jött rá, hogy azt egyiptomi gízai fennsíkon található piramisokat az Orion csillagkép mintájára építették. Ez akkor nagy vihart kavart a világban, évekig tiltakoztak ellene, de 2000 közepére már odáig jutottak az egyiptológusok, hogy – ugyan még kétkedve – de megemlítették tudományos írásokban. 
Ez a könyv teljesen lenyűgözött. Nekem, aki Egyiptom-őrült voltam, mindent megmagyarázott. Egyébként teljesen egyértelműen látható, hogy fedésben van a kettő, de az egyiptomi mitológia, a csillagmítosz is kell a megértéséhez. 
Évtizedek óta tudjuk, hogy ezekbe a piramisokba nem temetkeztek. Ez magyarázza meg, hogy itt épp nem a halál utáni, hanem az előtte levő időszakról, az életről volt szó. Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, ezek a piramisok beavató szerkezetek voltak, általuk csillag-energiákhoz lehetett hozzájutni. Egyfajta magasabb rezgésszámot idéztek elő abban a személyben, akit oda befektettek. Természetesen itt nem egyszerű alattvalókról, hanem uralkodókról volt szó. Miért kellett beavatni az uralkodókat? A hercegeket vagy a királyfiakat, ez a beavatás alakította olyan személlyé, akiből szakrális uralkodó lehet. Hogy képesek legyenek isteni energiákat befogadni. Ezekhez különböző szertartásokra volt szükség. 
1998-ban én már rengeteget járkáltam a Pilisben. Túráztunk, Dobogókőre, a Rám-hegyre, mértük az energiákat. Szent-György vonalakat találtunk mindenhol. Ennyi Szent-György vonal a világon nincs sehol, mint amennyi a Pilisben. 
98.08.08-án a Velencei tónál nyaraltunk, és a pákozdi Pogánykőhöz kirándultunk. A Pogánykő ezredéves áldozóhelynek, ősi kultuszhelynek számít. Nem is vettük észre, de véletlenül ufókat fotóztunk. Csak egy héttel később, amikor előhívtuk a fotókat, akkor derült ki. 
Én állok fenn a Pogánykő tetején a fejem felett az égen a két idegen „űrhajó”. Ez a pillanat volt az, ahonnan a Pilis-rejtély ügy indulását számítom. Mintha minden felgyorsult volna ezt követően. Nem sokkal ezután ültünk az asztalnál, előttünk a Pilis térkép nyitva feküdt. Ahogy bámultam a térképet, egyszer csak egy részlet kiugrik a szemem elé. A három hegy Dobogókőnél. Hát ennek a három hegynek épp olyan a fekvése, mint a három piramisnak felülnézetből. Melyik három? A Magashegy, a Rám-hegy és az Árpádvár. 
Eddig is néztük a térképet, csak soha nem tűnt fel. Gyorsan összekötöttem őket, a szögeket is pontosan bemértem, majd ezt követően összevetettem az egyiptomi három nagy piramissal őket. Minden tökéletesen egyezett. 
Három hegy egyezik a három piramissal, a három piramis meg a csillagkép három pontjával. A kör szépen bezárul, a csillagkép a Pilis három hegyével is fedésben van. Mit jelent nekünk ez a csillagkép, amit az egyiptomiak Osirisszal, a mai kor Orionnal, a magyar őshagyomány Nimród királyunkkal azonosít? 
Ebből indul el az én Pilis-kutatásom, ami Pilis-rejtély címen fut. A címe az Orion-rejtélyre utal vissza, hiszen alaplökést ez a könyv adta. Rájöttem, ezen a szálon kell elindulni és nagyon hamar összeállt a teljes csillagképi rendszer. 
Vajon mit akar ez az egész jelenteni? Miért pont a Pilisben, ezen az egykor elzárt területen van, mit jelent a csillagkép?
Hamarosan összeállt egy a történelemmel is összefüggésbe hozott rendszer. Aztán persze ez bővült tovább, előkerültek a rejtélyes – Nazca-vonalszerű – ábrák a Pilisben, amelyek szintén az őstörténetünk, őshagyományunk nagyon fontos területeire figyelmeztetnek bennünket. 
Egészen pontosan a Pilisnek létezik három gúla alakú, mesterségesnek tűnő csúcsa, az úgynevezett Pilis-hármas: az Árpád-vár, a Rám-hegy és a Magas-hegy. Elhelyezkedésük is különleges, hiszen az Orion csillagkép méretarányos leképezésének is tekinthetők, és ahogy az egyiptomi piramisok esetében, a legkisebb csúcs itt is a leghalványabb csillagot jelenti.

A piramisok nyomában
A Képes Krónika III. István és Imre királyok koronázását megörökítő rajzainak háttérében abszurd módon piramisok láthatók, holott azok a magyar néphez nem kapcsolható építmények. Ám miért pont a Pilisben kellene ezeket keresni? Amennyiben elfogadjuk azt az elméletet, miszerint az Árpád-ház Ős-Budán székelt, akkor a koronázási helyszínek egyértelműen itt lehettek.
A pálos rend a kolostorait kivétel nélkül a Dobogó nevű szakrális települések közelében építette fel - Dobogókő, Dobogó-tető, Dobogó-bérc -, a Pilis-hármas környékén pedig számos kolostormaradvány található, melyek közül négy mértani pontossággal megfelel az Orion többi csillagának. Az elmélet szerint a piramisok a terület alatt húzódó járatok által a kolostorokkal lehettek összeköttetésben.
A pálosok fő céljuknak a pogány értékek megőrzését tekintették, így pedig titok övezi apiramisok feladatát, hiszen egy csillagkép ilyen pontos leképezéséhez magas szintű csillagászati és mérnöki tudásra volt szükség. Vajon spirituális célokra használták az építményeket, vagy a pogány értékek őrzői voltak? Semir Osmanagić, a boszniai piramisok kutatója szerint a Balkán és a Kárpátok térsége olyan ősi kultúra hordozója, melynek ezen pontok is szerves részét képezhetik. Bár egyelőre csak önkéntes kutatók próbálják megfejteni a gúla alakú csúcsok rejtélyét, sokak szerint a jövőben komolyabb vizsgálatok kezdődhetnek meg.
Túrák a környéken
Bár a kirándulók egy része szerint a különleges építmények körvonalai ma is kivehetők, ez nem mindenki számára egyértelmű, ugyanakkor a Rám-hegyen rábukkanhatsz egy megdöbbentően szabályos, gúla alakú romra, mely a téma kutatói szerint alátámaszthatja a piramisok elméletét.
Ha pedig a Pilisben barangoltok, a gúlák kutatása mellett mást is érdemes megnézni, hiszen szebbnél szebb természeti kincseket rejtenek a túraútvonalak. Ha érdeklődsz az ezotéria iránt, a Dalai Láma által megszentelt Dobogókő biztos magával ragad, ha az aktívabb túrákat szereted, a Rám-szakadék állít megfelelő kihívás elé, a Holdvilág-árok pedig szokatlan természeti formáival gyönyörködtet.
Kőkápolna a Pilisben
Az ország egyik legszebb panorámája a legmagasabb csúcsról, a Prédikálószékről tárul eléd, melyet Dobogókőről is megközelíthetsz, vagy egy kalandosabb útvonalon, a Rám-szakadék felől. Innen ráláthatsz a Dunakanyarra, Visegrádra és a Börzsöny vonulataira is.
De akármelyik úti célt választod is, a Pilis mindenképpen változatos, gyönyörű látványt tár eléd ma is.
FORRÁS: http://www.fenyorveny.hu/2013/10/piramisok-pilisben.html

2013. szeptember 24., kedd

Hideg telünk lesz

Az elmúlt 100 év leghidegebb tele lesz

Európában az elmúlt száz év legzordabb telét jósolják a meteorológusok. Már néhány hónap múlva megérkeznek az arktiszi légtömegek, a Nap pedig csak néha bukkan fel az égbolton.
Mennyire valószerű ez a prognózis? A meteorológusok azt ígérik, hogy a közeli hetekben már pontosabb képet rajzolhatnak, miután újabb adatok birtokában lesznek.
Meleg pulóverekre, téli kabátokra igencsak szükségük lesz Európa lakóinak. Dominique Jung német meteorológus szerint a téli szezon szokatlanul hideg lesz: főleg januárban és februárban lehetnek kemény fagyok. De még márciusban sem várható a tavaszi felmelegedés. Erre csak áprilisban számíthatnak a földrész lakói.
Tény, hogy az utóbbi időben nem kedvez az időjárás az öreg kontinensen élőknek. Nyáron számos esetben volt tűz Görögországban és Spanyolországban. Télen egyetlen nap alatt keletkeznek hófúvások, hóbuckák. A múlt télen számos áldozata volt a fagynak. Olaszországban a hótorlaszok miatt több kilométeres dugók keletkeztek, szüneteltetni kellett a légi közlekedést, de még a labdarúgó-mérkőzéseket is le kellett mondani. Nagy-Britanniában februárban annyi hó esett, hogy gyakorlatilag megbénult az ország élete. A tudósok azt mondják, a globális klímaváltozás következményeiről van szó. De továbbra is vitáznak, hogy mi is várható: felmelegedés vagy lehűlés?
Egyes előrejelzések szerint már egy év múlva megkezdődik a hőmérséklet lassú, de elkerülhetetlen csökkenése. Ezt azzal magyarázzák, hogy nő az Antarktiszon az évi középhőmérséklet, olvad a jég. Megnő az óceán „sötét” felszíne, amely jobban elnyeli a meleget. A jég gyorsabban olvad. A tudósok arra is rámutatnak, hogy a Golf-áramlat hőmérséklete is évente csökken, aminek állítólag a jéghegyek olvadása az oka. A Golf-áramlat lehűl, kevesebb meleget hoz Európába – mondja Jelena Ponkratyenko meteorológus.
A globális felmelegedést megelőzik a rövid ideig tartó lehűlési szakaszok. Az Arktisznál egyre melegebb lesz, a „nyitott ajtajú hűtőszekrény” effektusa figyelhető meg. A hideg arktiszi levegő mind messzebbre jut. A sarkok jegének olvadása lehűti az óceánokat.
Várhatók-e zord fagyok Oroszország európai részén? Roman Vilfand, Oroszország fő meteorológusa nem osztja nyugati kollégáinak aggodalmait. „Még a legmelegebb télen is vannak hidegebb időszakok. Oroszország területén megszokott téli idő várható” – jelentette ki. Sőt: a meteorológusok Oroszország lakói számára elég kellemes időt ígérnek. Október második felében és novemberben az évszaknak megfelelő időjárás várható. Decemberben Oroszország legtöbb régiójában a tavalyinál enyhébb lesz a tél.

hungarian.ruvr.ru
http://www.fenyorveny.hu/2013/09/az-elmult-100-ev-leghidegebb-tele-lesz.html

2013. szeptember 20., péntek

Hold - Pólusváltás


Pólusváltás a Holdon

Hál' Istennek most már nekünk semmi mást nem kell tennünk, csak azt, hogy felnézzünk az égre! Mert a Hold pólusváltása, pontosabban pólusingadozása jól látható szabad szemmel is!
Mai nap pl. telihold volt, és aki felnézett ma este vagy pirkadatkor az égre, jól láthatta ( ott, ahol viszonylag tiszta volt az ég ), hogy a Hold legjellezetesebb alakzatai más szögben állnak, mint amit eddig róluk a hivatalos Holdfelvételeken nekünk mutogattak. 
Sajnos azonban egy aktuális teliholdas felvétellel még nem tudunk szolgálni, mivel ahhoz egy jó minőségű kamera kellene, lehetőleg csillagászati távcsőhöz kapcsolva, de Önök most már e nélkül megtapasztalhatják szabad szemmel azt, ami a mai éjszakán és pirkadatkor jól látszott egész Magyarország felett: a jellegzetes 135 fokos Hold-tengelyeldőlést, melyet már legalább 3 éve megfigyelnek világszerte:



A fenti videóban azonban számunkra most az a leglényegesebb, amit kb. 1p 15mp-35mp között mutatnak : a jól látható 135 fokos tengelyváltást! Melyet szabadszemmel is meg lehet figyelni, mivel a Hold legjellegzetesebb alakzata, "a nyúl két füle" ( a Nyugalom tengeréből "kinövő" Termékenység tengere és Nektárok tengere ), mely eredetileg kb. 14 óra szöge alatt látszik, a pólusváltás után már kb. 19 óránál áll!
A mai napi aktuális magyarországi megfigyelésünk pedig arra a múlt hónapban felvett telihold-állásra hasonlít leginkább, melyet az alábbi videóban kb. 4p 00mp- 47mp között mutatnak:



Megkockáztatjuk azonban, hogy a Hold tengelyingadozásaiban most főleg a Föld a felelős és nem a Nibiru, ahogy ezt korábban ( teljes joggal ) gondolták, mivel ha a Föld 2006. decemberében még jobban oldalára dölt ( lásd még a http://spiritufo.ditro.hu/valodi-ufo-kutatas/16-elhallgatott-tenyek/236-a-foeld-doelesszoege-2006-decemberetl-jelentsen-megvaltozott cikket ):

A Föld dőlésszöge megváltozott 2006-ban

akkor ennek a "breaking news-os" eseménynek a Holdra is alapvető kihatásai vannak, melyet eddig elfelejtettek végiggondolni! És mivel már minden normális ember tudja, sőt közhely, hogy a Hold egy mesterséges égitest, melyet kb. 12.000 éve ( Atlantisz elsüllyedése után ) hangoltak be pontosan az akkor kialakult 23,5 fokos tengelyferdültségű Földre ( ez a fok mindig az adott emberiség tudatállapotát mutatja ), ezért az ilyen durva változás, mely a Földdel megtörtént ( annyira durva, hogy nem csak a hivatalos tudomány, de az alternatív kutatók sem merik elhinni, annyira kapaszkodik mindenki tiz körmével egy régi, elavult tudatállapotba! ), a Hold tengelyszögét is lényeges módon befolyásolja.
Ezért amikor a Hold tengelyváltozás-ingadozásait látjuk, akkor valójában a Föld forgástengelyének alapvető dölésszög-változásáról kapunk jól látható bizonyítékot!


Agartha


Az üreges Föld – Agartha

Forrás:  www.siriusnetwork.worldpress.com
fordította: Borosnyay Gábor

( Összefoglalás )

A Föld belseje


„A Föld belül üreges!” Ezt lehetett hallani néhány évvel ezelőtt bennfentes körökben. Ezt még egy - a Déli-sarkról készült - műholdas NASA-fénykép is alátámasztotta, amely 1968-ban készült és amelyet a NASA titokban tart.

Az üreges Föld : NASA-kép 1968-ból

Ezen azt lehet felismerni, hogy nincs mágneses pólus, hanem ahelyett a 83. szélességi foknál egy nyílás létezik, amely a Föld belsejébe vezet. Eszerint a Föld belsejében egy üreges tér tátong, amelyet a földkéreg belső oldala határol. És az a hír járja, hogy ott szárazföldek vannak, egy központi, Földön belüli Nap és egy magasan fejlett emberi civilizáció.
Már a 18. században egy üreges bolygóról írt a svájci matematikus Leonhard Euler, amelynek központjában egy belső Nap van, amely meleget és fényt ad egy földön belüli emberiségnek.

A belső Nap

A 19.században, amire a Földet körbeutazták és a felszínén mindent kikutattak, fogott hozzá a felszíni ember a Föld utolsó részének a felfedezéséhez, melyre addig még nem tette rá a lábát: az Északi-sark jeges sivatagaihoz. 1818-ban az amerikai volt katonatiszt, John Cleves Symmes azt terjesztette, hogy a Föld belül üreges és lakható. Senki nem figyelt rá és senki sem tudta, hogy honnan szedte ezt. Belefáradva harcaiba, melyeket azért folytatott, hogy a Szenátus hallgassa meg őt, 1829-ben halt meg anélkül, hogy egy expedíciót küldtek volna a sarkvidékre. Mégis azonban ugyanabban az évben két másik ember megtette azt az utazást, amely Symmesnek már nem jutott ki: A két skandináviai, Jens és Olaf Jansen anélkül, hogy észre vették volna, bejutott a Föld belsejébe és 2 teljes évig egy olyan emberiség vendégeként élt ott, amelyik állítólag nálunk sokkal fejlettebb. Csak Olaf Jansen élte túl az utazást. De miután beszélt a kalandjaikról, 28 évre egy zárt bolondok házába száműzték.
Jules Verne ugyanebben az időben írta meg „Utazás a Föld középpontjába” c. regényét. Más írók két másik regénye hasonló történetekről szólt.
1827-ben jutott el az angol Parry a 82º47’ északi szélességig.
1881-ben honfitársa Marckham elérte a 83º20’-et.
Számos további kutató is megpróbálta elérni a 83. szélességi fokot, de teljesen sose voltak erre képesek. A norvég Fritjof Nansen azonban az Északi Sark keresése közben elérte a 86. szélességi fokot. Ő egy addig megmagyarázhatatlan jelenséggel találkozott: dél tájban egy gyengén vörösen pislákoló napot látott, ami úgy nézett ki, mint egy korong. Laposnak látszott és egyenetlen fekete csíkok voltak rajta. Ezenkívül különösnek találta, hogy minél északabbra ment, annál kevesebb jeget látott.
1894. augusztus 3-án a következőt jegyezte fel naplójába: „Ma rókanyomokat láttunk. A klíma meglepően enyhe, alváshoz majdhogynem túl meleg.”
Az amerikai Isaac-Israel Hayes 1869-ben Grönlandra utazott, hogy az annak északnyugati részén fekvő Ellesmere és Grinnel vidékén folytasson kutatásokat. A naplójában ilyen bejegyzést találunk: „Északi szélesség 78º71’. Egy sárga pillangót láttam, valamint – ki hinné – egy moszkitót. Ezenkívül tíz molyt, három pókot, két méhet és két legyet.” Mindezeknek a rovaroknak tulajdonképpen nem is lenne szabad ott létezniük. Az újságíró Charles F. Hall 1860-62-ben az eszkimók között élt. Azt írta: „Sokkal melegebb van, mint vártam és nincs itt sem hó sem jég. A szárazföld tele van élettel: fókák, ludak, kacsák, nyulak, farkasok, rókák, medvék, foglyok és még sok minden más.” Más Északi-sark kutatók is láttak medvéket, akik télidőben észak felé húztak, nem délnek, valamint rókákat, amelyek a Sark irányába mennek, és nyilvánvalóan jól tápláltak.
1902-ben a „Discovery”-expedíció résztvevői arról tudósítottak, hogy kb. 2000 császárpingvint láttak a Déli-sarkon. 1911. július 20-án a kutatók látták ugyanazt a helyet, de ott a 2000 helyett már csak vagy 100 császárpingvin volt. Hova lettek? Eddig senki sem tudta megmondani, hogy hova ment az a sok pingvin. Ugyanígy azok a madarak is, amelyeket évről évre megfigyeltek, hogy a Sark felé vonulnak és amelyek a meleg évszakban évről évre újra visszatérnek a Sarkvidékről: hol teleltek át ezek a madarak? Egy további rejtély volt a hó elszíneződése. Egyszer csak fekete, piros, zöld vagy sárga  lett. Alapos vizsgálatok kiderítették, hogy a fekete színt vulkáni hamu okozta, a pirosat, zöldet és sárgát virágok pollenjei. Ráadásul azt találták, hogy a pollenek olyan növényektől származtak, amelyeket senki sem ismer!
Robert McClure (1807-1873) hordalékfát talált. A gyökerüktől megszabadított fák észak felől érkeztek. Hordalékfa az Északi-sarkon, ami dél felé tart!
Nansen és Hall mindketten leírták, hogy a 83. szélességi fok mögött az egybefüggő jégtakaró helyett nyílt tengerre bukkantak. Ezenkívül Nansen valamint Jens és Olaf Jansen felfedezték, hogy a sós tengervíz tetejére néhány méter vastagságban egy legtisztább édesvízréteg halmozódott fel.
A leginkább vitatott az állítólagos Északi-sark felfedező, Robert E. Peary, aki azt állítja, hogy 1909.április 6-án a Sarkon volt. Azt mondta, hogy kutyás szánnal érte el a Sarkot a jégtakaró tetején. Viszont pont ezen a helyen nyílt tenger van. Sem ő, sem konkurense, Frederick A. Cook nem tudta soha bebizonyítani az állítását. Utóbbi azt állította, hogy már 1908.április 21-én elérte az Északi-sarkot.

Jens és Olaf Jansen beszámolója

1829-ben a norvég Jens Jansen és az akkor 19 éves fia, Olaf Jansen egy tengeri utazás során úgymond véletlenül bejutottak a Föld belsejébe. Mindketten 2 ½ évig tartózkodtak ott. Ott éltek a Föld belsejében.
1829.április 3-án kezdődött a történet, amikor az említett két ember egy halászat kedvéért elhagyta Stockholm kikötőjét. Június 23-án elérték a Spitzbergákat, hogy onnan tovább vitorlázzanak a Ferenc József-földre. Kedvező szelet találtak ahhoz, hogy a nyugati parthoz érjenek. És 24 óra múlva egy gyönyörű szép öbölben kötöttek ki.

Utazás a Belső Földre 1.

Annak ellenére, hogy messze északon jártak, ezen a helyen zöld vegetációt találtak és meleg éghajlatot. Messze nyugaton még látták a jéghegyeket, de előttük északi irányban már csak nyílt tenger volt. Tovább vitorláztak, majd három nap múlva elérkeztek egy szigethez, amelynek északi partján nagy mennyiségű hordalékfát találtak. A következő napig pihentek a kis szigeten, majd folytatták az útjukat. Mindketten csodálkoztak, hogy a klíma olyan meglehetősen meleg volt, annak ellenére, hogy egyre északabbra jártak. Olaf Jansen aztán nagyon elfáradt, és néhány órára lefeküdt. Az édesapja továbbra is a fedélzeten akart maradni. Azonban amikor Olaf felébredt, az apja volt elaludva és közben egy tomboló hóviharba keveredtek, ami három órán keresztül dobálta őket a tornyosuló hullámok és jéghegyek között.

Utazás a Belső Földre 2.

Aztán minden elcsendesedett körülöttük. A felszerelésük fele odaveszett a tengerbe, és nem volt már ivóvizük sem. A nap tűzött, annak ellenére, hogy a legészakibb északon tartózkodtak.


Utazás a Belső Földre 3.

Meglepetésükre megállapították, hogy a tenger vize nem volt sós, hanem tudtak inni belőle. Aztán feltámadt megint egy szél, és a kompasz bolondot játszott. Ezután 11 napig hajóztak egy kellemesen meleg napsütésben, de újra sós vizű tengerbe jutottak. Akkor Jens Jansen egy új látványra hívta fel a fia figyelmét: „Az egy látszólagos nap”, mondta neki. „Már olvastam róla. Azt mondják, hogy ez egy légköri visszatükröződés. Nemsokára újra eltűnik majd.” A nap azonban nem tűnt el. És másképp is nézett ki. Matt-vörös párából sütött és mindig ugyanazon a helyen maradt. Aztán 12 óráig nem lehetett látni, amíg ismét újra fel nem tűnt. Felhők és ködök részben eltakarták néha. Az ég eközben bíborvörös volt. Azt sem lehetett mondani, állította később Olaf Jansen beszámolója, hogy hasonlított volna a megszokott naphoz. Ha épp nem párásan vörösen vagy bronzszínűen fénylett, akkor fehér volt, de inkább egy felhőre hasonlított, semmint hogy egy nagyobb fényforrás lett volna.
Néhány nappal később végül szárazföldet láttak meg. Homokos strandot, fákat és vegetációt. A kompasz újra rendesen viselkedett. Még mindig észak felé utaztak, amin csodálkoztak, mert azt feltételezték, hogy már áthaladtak a Sarkon és már jó ideje dél felé tartanak – legalábbis a látott tájhoz képest! Három napon át vitorláztak a part mentén, mire egy gigantikus méretű folyó torkolatához értek. Rákanyarodtak a folyóra, és 10 nap múlva egy friss édesvizű csatornához érkeztek. A folyóparton nagy erdők voltak gigantikus méretű fákkal. Ez szeptember 1-én volt, 5 hónappal utazásuk megkezdése után, amikor egyszer csak emberi hangokra lettek figyelmesek. Ezek a hangok énekeltek! Röviddel ezután egy hatalmas hajót fedeztek fel, amely egyenesen feléjük tartott. A hajón óriás termetű férfiak voltak, akik egy idegen nyelven szóltak hozzájuk. A viselkedésükön Jens és Olaf Jansen felismerték, hogy nem ellenségesen viszonyultak hozzájuk, sőt mintha valamin szórakoztak volna. Ezek a férfiak mind legalább 3,65 m magasak voltak. A nők épp hogy elérték a 3,65 m-t.

Utazás a Belső Földre 4.

Arcvonásaik finomak és szabályosak voltak. A férfiaknak szelíd, szép arca volt finom, szabályos arcvonásokkal. Tekintetük vonzó volt. Körszakállakat hordtak és gazdag öltözékük volt. A magatartásuk barátságos és udvarias volt. Kedvesek voltak és meglehetősen képzetteknek tűntek. Óriási termetük ellenére nem voltak ügyetlenek. Olaf Jansent és édesapját felvették a hajójukra, ami nagyon gyorsan és hangtalanul siklott a vizen (a folyón, amit Hiddekel-nek hívtak, mint később megtudták). A hajót olyas valami hajtotta és világította meg, amit Olaf Jansen csak öreg emberként ismert meg elektromosságnak. A levegő állandóan elektromosan töltött volt és ezáltal nagyon élénkítően hatott. Olaf Jansen később arról is beszámolt, hogy sosem érezte jobban magát, mint éppen akkor. Két nap hajózás után aztán megérkeztek egy kikötővároshoz, amit Jehu-nak hívtak. Ő és édesapja 1 évig maradtak ebben a városban.
Úgy tűnt, hogy ott az emberek főfoglalkozása a mezőgazdaság volt. A domboldalakon szőlőültetvényeket láttak, a völgyekben pedig gabonatáblák voltak. Minden arannyal volt burkolva. Az ajtók, a bútorok, a falak, az épületek, és még az asztalterítők is. Az arany volt a leghasználatosabb fém, amit itt alkalmaztak. A vegetáció dúsan nőtt.

A Belső Föld világa

Minden gyümölcs jó nagy volt. Voltak például szőlőfürtök, amelyek akár 1,5 m hosszúak voltak, és egy szem szőlő akkora volt, mint itt egy narancs. Az almák meg akkorák, mint egy férfinak a feje. Olaf Jansen beszámol arról is, hogy a Föld belsejében lévő nap reggel és este vörösen, nappal pedig fehéren és világosan sütött. Esténként mindig köd támadt és éjjel egyfajta éjjeli felhő takarta el a napot, ami 12 órán keresztül gondoskodott a sötétségről.
A Föld belsejében lévő nap a nagy vákuum (?) közepében lebeg és a gravitáció vagy ahogy Olaf Jansen sejtette, valami más atmoszférikus erő által marad a helyén. A belső Föld lakói a „belső világ” „füstös istenének” nevezik.
A nappal-éjjel váltakozását Jansen szerint a Föld forgása okozza, úgy mint nálunk. Az erdők fái óriásiak voltak, és láttak nagy állatseregleteket. A belső Föld lakóinak nyelve nagy hasonlóságot mutatott a szanszkrithoz (ami a régi indiai főnyelv). Ezt a nyelvet megtanították nekik, melynél a tanáraik nagy türelmet tanúsítottak irányukban.
Egy napon az uralkodó egyik küldönce látogatta meg őket, és két nap alatt sok mindent kérdezett tőlük arról, honnan jöttek. Azt akarta tudni, hogy „kint” milyen fajta emberek élnek, milyen a vallási elképzelésük, stb.
Miután Olaf Jansen és édesapja 1 évet eltöltöttek Jehu-ban, elutaztak az ország fővárosába. Az a jármű, amelyik szállította őket, hangtalanul siklott egyetlen sínen nagyon nagy sebességgel. A kocsi tetejére szárnyas kerekek voltak felszerelve, amelyek megnövelték a sebességet, amikor gyorsult a jármű. Azt mondták nekik, hogy ezek a kerekek megszüntették a légköri ellenállást, a gravitációt. Ezáltal a jármű egy vákuumba kerül, ami megőrzi a felborulástól.
A főváros, Éden a belső kontinens egyik magaslati platóján terült el és egy óriási tetszetős paradicsomi kerthez hasonlított, amelyből mind a négy égtáj felé egy-egy folyó indult ki. A négy folyó neve Pison, Gihon, Hiddekel és Eufrátesz volt. Édenben megismerték az egész ország uralkodóját, aki egy főpap volt. Ő magasabb volt mindenki másnál, legalább 4 -4,5 m magas volt és gazdagon öltözködött.

Utazás a Belső Földre 5.

Sok kérdést tett fel nekik, és tudni akarta, hogy maradnak-e vagy vissza akarnak térni a Föld külső felszínére, feltételezve, hogy képesek lesznek arra, hogy áthatoljanak a fagyos jégövezeten, amelyek elterülnek mind az Északi-sarki, mind a Déli-sarki nyílás körül. Jansen papa azt válaszolta, hogy ő és a fia szívesen körbeutaznának még egy kicsit ebben a csodálatos világban, mielőtt elindulnának hazafelé.
Az ezután következett körutazásukon sok falut és várost látogattak meg, ezek között a nagyobbak Nigi, Delphi és Hectea voltak. A Delphi körüli fák 240-300 m magasak voltak (akkorák, mint az Eiffel-torony) és törzsük átmérője 30-37 m volt.


A Belső Földhöz hasonló fák

Megismerkedtek az emberekkel és megtudták, hogy hogyan élnek. A belső Föld emberei pl. elbeszélésük szerint mind muzikálisak és képzettek, mindenekelőtt a geometriában és a csillagászatban. A gyerekek csak 20 éves korukban kezdenek el iskolába járni, amit aztán 30 éven keresztül látogatnak, amelyből 10 év a zenetanulásnak van szentelve. Nem házasodnak a 75. – 100. életévük előtt és 600-800 éves kort élnek meg. Utazóink megtudták, hogy a belső földi embereknek majdnem olyan jó fogalmaik vannak a külső felszín földrajzáról, mint egy átlagos iskolai tanácsosnak Stockholmban. Így tudták meg azt is, hogy a belső Föld felszínének ¾-e szárazföld és csak ¼-nyi felület van víz alatt, és hogy hatalmas folyamaik vannak, melyek között egyesek 45 km szélesek. Északon és délen állítólag vannak jéghegyek is, amelyek aztán feltűnnek a mi poláris tengereinken. A Föld belsejében a madarak, ahogy Jansenék beszámoltak róla, akkorák, mint nálunk, de a szárnyaik fesztávolsága eléri a 9 m-t, és 60x38 cm nagy tojásokat raknak. Hecteában voltak 7,5 – 9 m hosszú teknősök, melyek szélessége 4,5 – 6 m és magasságuk 2 m. Az elefántok 30 m hosszúak és 23-26 m magasak voltak. A pingvinek 2 m nagyok voltak.
Minden 24 órában egyszer esett az eső. A különleges klíma, a magas nedvességtartalom és a Föld belsejében uralkodó élénkítő elektromos fény a felelős állítólag a nagy méretekért és a hosszú élettartamért.
Miután Jansenék több mint 1 éven keresztül utazgattak körbe, eljött a nap, amikor elindultak hazafelé. Kaptak jó térképeket, amelyeken a Föld teljes belső felülete fel volt tüntetve, majd ugyanaz a hajó, amely jövetelükkor szállította őket, elvitte őket a Hiddekel-folyó torkolatához, közel a Föld északi nyílásához. De az az erős déli szél, amely fújt, mindig visszaterelte őket. Így megfordultak, újbóli készleteket vettek fel, majd a Déli-sark irányába hajóztak, ahol a nyíláson keresztül újra ki akartak vitorlázni a külső felszínre.
Amikor elérték a külső felszínt, jéghegyes tengerbe értek, és az egyiknek nekiütköztek. Ez Jens Jansennek az életébe került. A hajójuk elmerült, és így elvesztették minden emléktárgyukat, beleértve azokat a térképeket is, amiket a belső Föld lakóitól kaptak. Olaf Jansent egy „Arlington” nevű skót bálnavadász hajó mentette ki.

Senki nem hitte el neki a történetét, mert nem voltak bizonyítékai. Így szellemileg zavarodottnak nyilvánították, és őrizetbe vették. Csak akkor engedték el, amikor kitalált egy történetet a származására vonatkozóan. Amikor hazaérkezett, megtudta, hogy időközben az édesanyja meghalt, így a nagybácsijának mesélte el az igazságnak megfelelően mindazt, amit átélt. De ő beutaltatta egy bolondok házába. Ott töltött Olaf Jansen 28 keserves évet, - bezárva azért, mert olyasmit élt meg, ami ’nem lehetett igaz’. Ugyanis az, hogy mi, itt kívül élő emberek nem a Föld egyedüli uralkodói vagyunk. Csak életének a végén, egy nappal a halála előtt mondta el történetét egy bizalmas barátjának, Willis George Emerson-nak, egy amerikainak, akit még nem is olyan régóta ismert. Azzal a kéréssel mondta el neki a történetet, hogy adja azt tovább.

2013. szeptember 12., csütörtök

Tíz évenként látszik a falu

Egy falu ami csak tíz évenként látszik...

Olaszország Atlantiszának is nevezik Fabricche di Caregginét, mely amikor felszínre kerül, kísérteties látványt nyújt. Ekkor turisták tömegei érkeznek.
 
Fabricche di Careggine története az 1300-as évekig nyúlik vissza, ekkor érkeztek brescai kovácsok a területre, hogy egy vasöntödét nyissanak, mely köré szerveződött később a település. Az 1800-as évek elején bezárt a helyi vasmű, és a korábbi, jólétben telt évek után a szegénység és nyomorúság következett.

A lakosság a helyiek a mez
őgazdaságban és a pásztorként kezdett dolgozni. A 20. század legelején a gazdaság hirtelen fellendült a közelben nyíló márványbányáknak köszönhetően, amely miatt az Edron-folyón vízerőművet is építettek. Sok lakos a bányákban vállaltak munkát. 1941-ben a Selt-Valdarno-vállalat megkezdte egy, az Edron-folyónál épített erőművek működését segítő duzzasztógát építését. 1947 és 1953 között elkészült a 92 méter magas, 32 ezer köbméter víz megtartására képes gát. Ennek az ára a völgy és egyben Fabricche di Careggine elöntése volt, melynek lakossága ebben az időben 146 főt számlált, akiknek el kellett hagyniuk a települést.
 
A középkori kis csendes falu utcái mentén kőházak sorakoztak, emellett a közelben egy háromlyukú kőhíddal és 1590 óta saját, román stílusú templommal is rendelkezett, mely a San Teodoro nevet viselte. A mesterségesen kialakított tó vizét tízévente egyszer leengedik tisztítás céljából, ilyenkor pedig újra előbukkannak a megüresedett házak, a temető és a templom is láthatóvá válik. 2014-ben várható a tó vizének újabb leeresztése, mely minden bizonnyal ismét tömegesen vonzza majd az utazókat.
utazom.com  

Forrás: http://www.fenyportal.hu/cikk.749.egy_falu_ami_csak_tiz_evenkent_latszik__

2013. szeptember 11., szerda

11 alapanyagból készül a gyorsétterem sült krumplija

Normál esetben a sült krumplinak három összetevője van: a burgonya, a só és az olaj. Nos, úgy tűnik egy gyorsétterem-láncnál nem ez a bevált módszer.
Tavaly év elején egy gyors étkezde egy átláthatósági kampányt indított, hogy egy egészségügyileg valósághű képet adjanak a fogyasztóknak. Ennek érdekében a cég a honlapján közzétette az ételek összetevőit és azok előállítási módját. Kíváncsiságból utánanéztünk, hogy mi is van a látszólag egyszerűen elkészíthető sült krumpliban.
Meglepődve tapasztaltuk, hogy 11, azaz tizenegy összetevője van a hasábburgonyának. Íme:
Burgonya. – Örömmel fogadtuk, hogy ez a hozzávaló volt először megemlítve.
Repceolaj. – Manapság a repce - amiből később az olaj készült - többnyire genetikailag módosított. Jellegzetes aromája van, kénsavval való finomítás után sárga színű, majdnem szagtalan.
Hidrogénezett szójabab olaj. – Hasonlóan a repcéhez, a szójabab is lehet genetikailag módosított. Mi több, a hidrogénezési folyamat telítetté és egészségtelenebbé teszi a szójafélét. Az olaj felhasználása a kozmetikumok, szappanok, piperecikkek alapanyagától a biodízel üzemanyagon át a festékhigítókig és műanyagokig terjed - olvasható a wikipedia.hu-n.
Pórsáfrány olaj. – Egészséges olajnak tartják számon.
„Természetes aroma.” – Leginkább növényi eredetű ízfokozókat alkalmaznak az étteremláncnál.
Dextróz. – Egy cukorfajta.
Nátrium-pirofoszfát. – Ezt az összetevőt a sült krumpli színének fenntartásáért alkalmazzák. A vegyipari ágazat biztonsági adatainál feltüntetik, hogy fogyasztása igen komoly veszélyeket jelenthet.
Dimetil-polisziloxán. – Habzásgátló szer, a wikipedia.hu szerint használják a kontaktlencsétől kezdve orvosi műszereken, samponokon, síkosító olajokon keresztül egészen hőálló bevonatokig.
Citromsav. – Tartósítószerként veszik igénybe.
Növényi olajak sütéshez. – Egy hét összetevős keverék, mely magában foglalja a repceolajat, a kukoricaolajat, a szójaolajat, a hidrogénezett szójabab olajat, a terc-butil-hidrokinont, a citromsavat, és a dimetil-polisziloxánt. 
Terc-butil-hidrokinon. – A kőolajszármazékot tartósítóként alkalmazzák. Összefüggésbe hozható az asztmával, a bőrbetegségekkel, a hormonális zavarokkal, a hosszú távú állatkísérletekkel, a rák kialakulásával és a DNS károsodásával.
 

2013. szeptember 7., szombat

A Naprendszer egyik legnagyobb vulkánjára akadtak rá a Csendes-óceánban


A Houstoni Egyetem kutatói egy új, gigantikus méretű vulkánt fedeztek fel a Csendes-óceán mélyén, amely méreteivel versenyre kelhet a marsi Olympus Monsszal is, a Naprendszer legnagyobb ismert hegyével. A Tamu Massif névre keresztelt formációról felfedezése után sokáig csak annyit lehetett tudni, hogy egy óriási vulkanikus képződményről van szó. Pontos méreteinek és mibenlétének felderítéséhez szeizmikus méréseket végeztek és furatmintákat vettek kutatók, így derült ki, hogy egy pajzsvulkánról van szó, amely ráadásul a Naprendszer legnagyobb hegyeinek egyike.

A Tamu Massif nagyjából 145 millió éve keletkezett egy Németországhoz hasonló méretű óceáni síkság déli peremén. A hegyet helyenként 22 méter vastagságban borítja megszilárdult láva, és a lávafolyások szerkezete arra utal, hogy a híg anyag gyors ütemben csordult le a hegyoldalon, kialakítva a pajzsvulkánokra jellemző szélesen elterülő, kis emelkedésű domborulatot. Ez azért nagyon érdekes, mert a legtöbb tenger alatti vulkán rétegvulkán, amely nagyon viszkózus lávából és hamuból épül fel. A láva még azelőtt lehűl és megkeményedik, mielőtt nagyon eltávolodna a krátertől, így nagyon magas, meredek hegyoldallal rendelkező felszíni formák jönnek létre.




A mérések alapján a Tamu Massif egyetlen központi kráterrel rendelkezik, és az ezen keresztül lezajló hatalmas kitörések eredményeként épült fel viszonylag rövid idő alatt. Az így létrejövő pajzsvulkán jóval nagyobb, mint Hawaii vagy Izland több vulkánból álló „komplexumai”, és bár az Ontong Java-atoll vagy a Kerguelen-szigetek nagyobb kiterjedésűek, ezeket a szakértők több különálló vulkán egybeépülésének tartják.

A jelenleg ismert vulkánok közül a Tamu Massif legközelebbi rokona az Olympus Mars lehet, amely hozzá hasonlóan pajzsvulkán, és 27 kilométerre emelkedik a környező síkságok fölé. A földi „kistestvér” ehhez képest látszólag igen aprónak tűnik, hiszen mindössze 4400 méter magas, csúcsa pedig két kilométerre a tengerszint alatt foglal helyet.

A kutatók elmondása szerint a magassági adatok ugyanakkor egy kicsit csalókák ebben az esetben, mert míg az Olympus Mons vastag kéreg fölé tudott épülni, addig a Tamu Massif egy jóval törékenyebb, óceáni kéregrészen keletkezett, így jelentős része lenyúlik a köpenybe. William Sager, a kutatás vezetője szerint a tengerfenékből kiálló csúcs olyan, mint egy jéghegy csúcsa: a vulkán teljes magassága eléri a 30 kilométert, térfogata pedig csak 25 százalékkal marad alatta a marsi óriás térfogatának.

ipon.hu